2015. június 23., kedd

Peszéradacsi rétek - a kiskunsági erdős, ligetes sztyep nyáron

Sokadik alkalommal jártunk már a Kiskunság "felső kapujában", ennek emlékére ismét közlünk egy fotósorozatot, amit 2015. június végén követtünk el. A Peszéradacsi rétek képei mellé pedig összeszedtük benyomásainkat is, melyek egy része a Kiskun tájat, más része az egykor, és ma itt élő embert és életmódját is érinti.

Jellegzetes Peszéradacsi tájkép

Kicsit északabbra is rálelhetünk már az Alföld északnyugati felére jellemző tájra / hangulatra, egyrészt ott van  például Apajpuszta, ahol szintén találunk nagy, szabad területet, melynek jelentős része szikes puszta (s némi vadvíz-rehabilitáció, ahol tavasztól őszig számtalan madárfajjal találkozhat az érdeklődő). Másrészt közel van a Dabasi turjános, a Peszéri erdőtől északra, ami bár kevésbé puszta-jellegű, de hasonlíthat a Felső-Kiskunság bizonyos részeinek egykori állapotához. Korábban a jelen képriportban látható bebarangolt területet is "Kunadacsi turjános" néven tartották számon (legalábbis az erdős szakaszt - ami valljuk be, nem kicsi).

A szikestől kicsit keletebbre, a Dabasi turjánostól alig délre fekvő Kunpeszér, Kunadacs környékén elterülő rétek és erdők viszont olyan szabadság-érzetet adnak, amit egyrészt a sűrűbben lakott környezetekben, másrészt úgy egyáltalában nehezen találunk. Valahol itt kezdődik a Kiskunság barátságosan vadregényes része, s ha a délebbi Bösztör környékét a Boldog Végtelenség jelzővel illetjük, a Peszéradacs menti erdők, rétek mindenképp megérdemlik a Boldog Otthon titulust.

A fővárostól mindössze ~60 km-re szaladhatunk bele a Kiskun táj legjavába, mindössze le kell kanyarodni egy, az országot É-NY irányban átszövő, számozott betonszalagról - melyen gyorsan továbbgurulva nem sokan sejtik, mi is lehet odabenn, jobbra kanyarodva. Az autóutakról kisebb rétek, erdőfoltok ugyan már árulkodnak, de azt a teljességet még nem nyújtják, amit bentebb találhatunk. Lekanyarodva azonban már Tatárszentgyörgy környékén találkozni nagyobb homokbuckákkal és borókásokkal, majd Kunpeszéren áthaladva egyszer csak elfogy a kövesút, és kinyílik A RÉT teljes terjedelmében, pár magányos fával, a távolban erdőfoltokkal.

A hangolódni képes ember számára már első látásra egy csodás liget nyílik meg - ahol nem mellesleg jókora területet barangolhatunk be, elveszve a marasztaló "szelid rengetegben".
Még úgy is nyugodtan elveszhetünk, hogy az itteni erdők, rétek jó része szigorúan védett - mert az őket körbefutó, látogatható földutak sok kilométeren át körbevezetnek minket megmutatva a Peszéradacsi rétek minden báját, változatos élővilágát.

Panorámafotó a Peszéradacsi rétekről, az erdő mellett rögzítve
Peszéradacsi panorámakép a magaslesről (kattintásra nagyobb lesz, az előző is, akár minden fotó)

A természet itt háborítatlan, de nem "steril / tájmúzeumi" módon; a táj- és ember rombolásmentes együttélésére kifejezetten jó példa a nagyrészt a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében lévő terület,  ami hagyományos életteret biztosít a "puszták népének": ha nem is nagy számban, de találhatunk itt tanyákat, a terület szélén és bentebb, az erdőben "elrejtve" egyaránt. A környező falvak: Kunpeszér és Kunadacs (egykor egybevont településként) kis lélekszámúak, a városi ember ideérkezve minden bizonnyal fetenné a kérdést: "van itt egyáltalán valami"?
Ha kitartóan sétálunk, könnyen belefuthatunk legelő szarvasmarhákba, vagy birkákba - mellette  az állatokat vigyázó emberbe és hűséges társába, a terelőkutyába. A legeltető / kültéri állattartás hozzátartozik a puszták jó állapotának fenntartásához, így a KNP is szorgalmazza a jószág "felvonultatását" - cserébe a gyep is kap némi plusz tápanyagot. Lásd lentebb a hagyományos gazdálkodással- és tájfenntartással kapcsolatos hivatkozott anyagot.

Képek a Peszéri erdő felé vezető útról (kompakt-mobilfotók:)

Megjegyzés: a képek száma nem oly kevés, és némi "monotonitást" is hordozhatnak. A Kiskunság Blog amellett, hogy meg akarja mutatni a táj értékeit, részben bizony öncélú is: egyben saját magunk számára készült archívum is. Egyes tájrészletek több szemszögből is bemutatásra kerülnek - a különbség néha a fókuszáásban van, esetleg az adott kép fekete-fehérben is elkészült. A monotonitásnak van még célja: egyrészt akár meditatív is lehet, másrészt nagyobb léptékben jellemzője is e tájnak - persze nem a gyakran használt / köznapi értelmében. De aki volt már a Kiskunságban sétálni - túrázni, annak ezt talán nem is kell annyira bemutatni :)

A Rétek kapujában

Itt (is) lakik a jószág - tanya Kunpeszér és a réti legelők határán

Tanyai melléképület a "rétek határán"

Szintén a tanyai melléképület, "régiesítve"

Az Peszéri Út kezdete...

... ahol hamar megmutatja magát a Táj arca

Jobbra tekintve kitárul az ősgyep, háttérben a Peszéri-erdő szalagja

Rovarok, békák, kígyók menedéke a réti növényzet

Ismét a tanya melléképülete - fekete-fehérben
Tövises iglice a réteket kísérő út mentén
"A Fa" - és a félméteres, buja növényzet

Peszéradacsi rétek - panorámakép az Út kezdetéről

A virágözön- s pusztaölelte Fa

Otthon

Ahol a bogáncsokra és fűfélékre esik a hangsúly

A kortalan Fa
A Tájfa ismét

Vackor a rétet kísérő út mentén. Akár elvadult gyümölcsfákat is találni a természetes növényzet mellett.

Bogáncsisztán - erdős sztyep

Eget kémlelő, méheket váró virágajkak

A Puszta (II.)

Közeledünk a Peszéri erdőhöz

Vadvirág-világ rét- és erdő közt

Rezeg a Nyár az alföldi szélben (mint megannyi kishal hasa a levegőben.) A Kunság egyik legszebb látványa ez - látszólag semmi különös, de aki látta, érti, miért. Az ezüstösen rezgő nyárlevelek sötét felhő-háttérrel még komolyabb látványt eredményeznek.

Cserjés. A Peszéri erdő irányába kanyarodó út egyik szakasza.

Nyárközép-hangulat a réteken

Újabb visszatérő motívum kezdete.
Kiskunsági erdőszél
Homokbuckás puszta - bár itt közel sem akkorák a buckák, mint Fülöpháza mentén, vagy akár pár kilométerrel odébb, a Vitézsor végén. 
Az útra boruló pusztaszéli növényzet
Rétszéli virágpompa, díszes fatörzs
Erdőszéli kanyarulat
Mezőszéli vegetáció
Tovább az erdő és a rétek mélyébe vezető úton
Erdősz sztyep - "Peszéradacs lelke"
Út a Kiskun végtelenbe - itt nehéz elképzelni, hogy pár kilométerrel később falvakba botlanánk.

A Peszéri erdő széle - vegyes állomány, nyárfától fenyőig látni itt még mindent. A homoki tölgyesek csendesen elbújnak a védőerdő rejtekében.


Ami a jellemző tájképet illeti (ligetes / erdős sztyep), nagy vonalakban ehhez hasonló lehetett a (Kis)kunság jó része abban az időben is, amikor a magyarok, majd a Belső-Ázsia vidékéről nyugatra vágtázó, majd a mai kazak sztyepvidéket és a Kelet-Európai síkságot huzamosabb ideig uraló  kipcsak török nyelvű nomád kunok tették magukévá eme területet (részben hasonló, csak nagyobb kiterjedésű területekről érkezve). A Kunság névadó népe a jászokhoz hasonlóan teljes mértékben magyarrá lett pár évszázad alatt - nevüket, hagyományaikat azonban megőrizték, elég csak a részletesebb térképeken a helyneveket nézegetni, nem kevés kun eredetűt fogunk találni köztük. A jóval régebben itt élő szarmaták szintúgy hagytak maguk után emlékeket Peszér környékén, akár az Alföld más részein. A bő 2000 év alatt a Kárpát-medencében megtelepedő, keletről érkező eurázsiai szkíták, jazigok, szarmaták, hunok, onogurok és avarok, mellettük a korai germán, vagy a még korábbi kelta törzsek egyaránt jól ismerhették eme marasztaló vidéket és közvetlen környékét.

Az Alföld vízháztartása akkoriban teljesen más lehetett - a korai emlékek szerint a magyar nép életében errefelé legalább annyira  jelentős volt a pákászat, lápi halászat, mint a legeltetés, állattartás.

A Peszéradacsi rétek jelentős hányadán azonban ma sem tűnt el a víz - az utaktól beljebb szemmel láthatóan sok a láprét, ez főleg késő tavasszal látványos, mikor ezernyi Mocsári nőszirom sárga sávokban virít a dús, mélyzöld  vegetáció ölelésében. A nehezebben megközelíthető, háborítatlan lápréteken számos orchidea-faj (kosborok, bangók) is jól érzi magát, és az is biztos, hogy már csak védettségüktől fogva sem lesz belőlük szálep (Kosbor-gumó örlemény, ami Törökországban és a Balkánon igen kedvelt, de Magyarországon sem volt ismeretlen). Bár kosborokkal június végén a rétek bejárt részén már nem találkoztunk, a növényvilág-együttesek így is csodás látványt nyújtottak, mondhatni azonnal Otthont varázsoltak a betondzsungelből kiszabaduló lelkeknek. A száraz gyepek növényzete első ránézésre alapvetően nem "különleges". Azonban az a harmónia, amit a számtalan fűféle, pillangósvirágú és számtalan más növény ad, kifejezetten lélekemelő - és ha kicsit is érted a szavukat, erősen marasztalnak.
Ami az élővilággal kapcsolatban még szembeötlő: itt bizony nem találunk jelentősen elgyomosodott részeket tájidegen növényekkel, még a Kiskunság jó részét meghódító, betelepített selyemkóróra sem emlékszünk. Mindez, bár lehet, sokak eszébe se jutna, hihetetlen mértékben növeli a Táj értékét, az Élővilág harmóniáját. (Gondoljunk csak bele egy ecetfás, aljnövényzetben gyér akácos, selyemkórós bozót-erdőbe - biztos, hogy nem ott fogja tapasztalni a hangolt ember az Otthon érzését.)

Homokos út, hamisítatlan alföldi erdőszél. Ilyen (is) lehetett valaha a Kiskunság jelentős része.

Veszélytelen gomolyfelhő-játék a rétek felett

Erdőszél gomolyfelhőkkel (nem tisztelt meg minket egyetlen zivatar sem - ekkor épp nem volt alkalmas a légkör kondíciója hozzá, pedig egy alföldi zivatar mondhatni mindennel felér :) Helyette viszont volt sok látványnak tökéletes mini-zivatarutánzó-gomoly.

A Peszéri erdő széle (a sztyep-jelleg mellett így, fényképen egy kicsit a szavannára is emlékeztet - igaz, száraz ez is, az is.)

Útkísérő fűfélék - peszéri "pepenők"

A gomoly-hányó erdő

A puszta széle a magaslesről - itt igen jelentősnek számít akár 6 méter magasság is.

Az erdőt szalagként körbefogó út egy részlete a magaslesről

Nyár, nyár, nyár - sokszorosan nyár-hangulat az Alföldön, rezgő nyárfalevelekkel

Ima az Ősökhöz - a Peszéradacsi Lósárkány

A Peszéri erdő széle számtalan virágzó növénnyel - a védett réteket, legelőket, erdőket szalagként körbefutó utak mentén

A Peszéri erdő egyik kapuja - mindig jót tesz a kék, vagy viharsötét háttér a fehér fatörzseknek, akár a rezgő nyárleveleknek.

A vegyes faállományú erdő őrzői

Alul a szürkemarhák, odefenn, a kék égen egy zivatarfelhő kicsinyített mása.

Ökörfarkkórós, zsályás erdőszél


Kunkorodó (?) árvalányhaj
Túl közel

A Puszta és a Felhőjáték

Aranyló füvek

Még nem legelte le a jószág

Ökörfarkkórós erdőszél

Zivatar-utánzó cumulus felhő 

Ökörfarkkóró-sor a Peszéri erdő mellett

Hol a madár? (Gébicsnek tűnik)

A madár (Gébics) kicsit kinagyítva (jobb kivágat sajnos nem lehetséges.)

Erősödő kontraszt - közelgő arany-óra

Itt Lappantyúk is élhetnek

Erdős sztyep-jelleg (de akár a szavannára is emlékeztethet a Peszéradacsi rétek felső szakasza)

Aranyút

Visszatérő motívum: alföldi nyáras felhő-háttérrel

Ökörfarkkóró, vegyes-nyárfás kiskunsági erdő

Szürkehasú, de ártalmatlan gomolyfelhő-háttér a fák felett

Megbúvó les a Peszéradacsi rétek felső szakaszán. Valójában Alsó-Peszér, Eteli-rét, Alsó-Peszéri-rétek a hely elnevezése, a felsőt csak földrajzi értelemben használtuk.

A peszéradacsi les környéke fekete-fehérben

Puszta, sztyep, vagy szavanna?

Itt már nagyon közel az "aranyóra".

Érintetlen száraz rétek

Jellemző peszéradacsi tájkép 

Sztyeptenger

Alföldi kontraszt - nyárfalevelek a sötéthasú gomolyfelhők előtt

... kicsit nagyobb látószögben - az erdő felett már jobban látható a középmagas gomolyfelhők hullámzó szerkezete

Gomolynyár

Kiskunsági erdőség

A puszta felett "szétterülő üllő" - ismét egy zivatarutánzó kisebb gomolyfelhő

A peszéri erdő széle a lesből

A réteket kígyóként átszelő út

Lassan visszatérünk

A Les - miközben beköszönt az aranyóra

Kutyatej a Kiskunságban

Ismét változik a nyárfák színezete

Lassan ideérnek a hosszú árnyak

Ég- és Föld összeér

Arany, ezüst, kék, sárga

Nyúló árnyak, mesélő erdő

"A visszatérő"

Fehér törzsek, ezüstös levelek

A Visszatérő II. (vagy III.)

Felhőhullámok

Kiskunsági flóra

Virágtenger karnyújtásnyira az út szélétől

... még közelebb

A puszta napfürdője

Csillanás

Szél

Lengedező kalászok az Aranyórában

Út egy erdőfolba

Embermagasra növő fűféle (bele sem fért kalásza a képbe...)

Az előző növény szára

Alsó-Peszéri fűtenger

Alsó-Peszéri-rétek

Kiskunsági tájkép fekete-fehérben

Napnyugta előtt

Nyári pillanatképek a Peszéradacsi rétek mentén ("valódi" fényképezőből)

Rétlélek 1.

Rétlélek 2.

Rétlélek 2. (vágás)

Pusztai növénytársulás

Peszéradacsi rétek

Magányos fa a sok rét egyikén

Nyári növénytársulás

Virágzó Tövises iglice (Ononis spinosa) a Kunpeszér melletti rétvilágban
A pillangósvirágúak egyik pusztai képviselője 

Jellegzetes alföldi erdő - nyárasok és tölgyesek a puszta mellett

A zsályáktól az ökörfarkkóróig van itt minden tavasztól-őszig

Jellegzetes tájkép a Peszéri erdő mentén

Virágzó kaszáló

Ligetes sztyep

Erdőszél a puszta és láprétek mellett

Kígyónyelvek (nem messze valódi kígyók is élnek, méghozzá viperák)

Kunsági pepenők - magasra növő fűfélék

Kiskunsági erdőszél

A Kosbor tanösvény mentén a növényvilág iránt érdeklődő ember találkozhat  orchideákkal, s más lápréti növényritkaságokkal: http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1470

Korábbi, és mostani Peszéradacsi látogatásainkat kiegészítendő megjegyzések:

A táj szerencsére nem változott (azaz megmaradt természetes állapotában, de szerencsére a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozva valószínűleg nem is lesz felszántva). Kicsit persze mindig változik, minden évszakban meglepetéseket nyújt, ráadásul megunhatatlan a magunkfajta pusztajárók számára. Sokan persze lehet, nem találnának semmi különöset e tájban - de ez nem is baj, és az sem, hogy nem jelent meg itt semmiféle tömegturizmus, pedig a Kiskunság északi kapujaként  közel van a fővároshoz, de itt nincsenek híres épített emlékek, fürdőhelyek, sem pedig híres cukrászdák, de még bizony vécé sem - csak két szerény kis falu, majd néhány tanya jelenti a civilizációt (eme fogalom kifejtésére itt most nem vállalkoznánk, hiszen bőven lehetne vitatkozni  különböző típusairól. Itt azonban maradt még nyoma egy olyan változatának, ami a ma városi embere számára idegen - részben ezért is került ide a "nem találnak semmi különöset" - "nincs wc" kitétel.)

A legelő gulyákra visszatérve: fentebb említve lett a KNP, és a legeltető állattartás szerepe a tájfenntartásban, természetvédelemben. A rétek élővilága szempontjából a kaszálásnál lényegesen kedvezőbb életfeltételeket nyújt a legeltetés - így nem szűnnek meg egy csapásra pl. a Rákosi viperának (és táplálékállatainak, vagy üregeivel a veszélyeztetett kígyónak menedéket nyújtó kisemlősöknek) búvóhelyet nyújtó fűcsomók, zsombékok. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától Dr. Vadász Csaba természetvédelmi őrkerület-vezető tartott előadást 2015-ben a "Szárazgyepek helyreállítása szeminárium" keretében, ahol kitérhetett a tájrehabilitáció nem könnyű folyamatára. A következő vázlatos, képes pdf-dokumentumban kaphatunk minderről némi információt: Szárazgyepek kezelése és helyreállítása a Felső-Kiskunságban.

Itt fennmaradt az eredeti alföldi élővilág egy része, jelen képsorozaton a réti / pusztai vegetáció van leginkább megörökítve. A Kiskunsági Nemzeti Park e területének északi darabkáját (helynevei: Alsó-Peszér, Nagy-lapos, Alsó-Peszéri-rétek) jártuk be Kunpeszér felől indulva, az Erzsébetmajor irányából, ahogy a település honlapja is útba igazítja a látogatókat - majd oda is tértünk utunk végén vissza. Korábban többnyire a Tatárszentgyörgy közelében fekvő Vitéz sor környékéről indultunk az árvalányhajas buckától és a "borókaliget" irányából. A száraz puszták mellett a mai napig találni gyöngyvirágos tölgyeseket (a régi Alföld egyik jellemző társulása volt ez), vegyes erdőket, lápréteket (kifejezett szikes itt kevés van, ahhoz lejjebb, vagy nyugatabbra kell menni jónéhány km-t, ld. a bevezetőben Apajpusztát). A réteken nem kis számban él a Magyarországon ma már ritkaságszámba menő Rákosi-vipera (bizony, "mérgeskígyó" - bár félni nem kell tőle, ráadásul külön elkerített, érintetlen  földterületet tartanak fenn a fennmaradásuk érdekében, ami hasonló lehet, mint a képeken látható füves pusztai területek).

A Peszéradacsi rétek mentén nagy számban fellelhető Magyarország legnagyobb pókja, a tarantulafélék rokonaként számon tartott Szongáriai cselőpók. Korábbi sétánk alkalmával megörökítettük földbe vájt lakhelyüket, s magát a lukból kikandikáló, jókora petecsomót cipelő cselőpókot is: Peszéradacs: cselőpók, erdei tanya, pusztai napnyugta (képriport 2010-ből).

Még egy "különös peszéradacsi jellegzetesség": a Kiskunsági Nemzeti Park eme része jelentős szakaszon kandelláber- és vezetékmentes; s még ha nem is oly hatalmas pusztákat látunk itt, mint a Hortobágyon, s eleve más is a jellege, a technológiamentesség és a végtelen tér érzése egészen felemelően hat - a tájra hangolt ember könnyen feloldódik eme hangulatban, ahol végre ki tud szabadulni professzionális béklyóinak szorításából.
A szemnek pedig kifejezetten jól esik végigpásztázni a mesterséges építményektől, "humánszeméttől" mentes tájat. Az a pár tanya, távoli fólia, karám pedig oly csendben olvad bele a tájba, hogy szinte fel se tűnik (legfeljebb teleobjektívvel). A kiskunsági táj itt szerencsére maximálisan uralja a látképet - az élőlények napnyugtát üdvözlő hangjáról pedig inkább nem is beszélünk, mert egyszerűen nem lehet.

Napnyugtával zárjuk peszéradacsi barangolásunkat - már több alkalommal volt szerencsénk megélni ezt a csodát, de még egyszer sem volt ugyanolyan a hangulata. Korábban a Peszéri erdő szélén ért minket a lemenő Nap fénye, most a Nagy-lapos felé haladva koronázta meg sétánkat eme mindennapi, de mégsem mindennapi jelenség. A réti állatok pár sorral feljebb említett szimfóniája örökre emlékezetes koncertélményben ajándékozott meg minket - erről nem készült felvétel, és nehéz is lenne úgy megörökíteni, ahogy ott hallani a "Réti Naphimnusz" visszatérő motívumokkal teli, de mégis mindig más zenei fázisokat játszó hullámait.

Kiskunsági napnyugta (Alsó-Peszér, Nagy-lapos környéke)


Aranyóra / napnyugta átmenet

Még a Peszéri erdő szalagja mellett, magasra növő réti növényzet kíséretében

Beköszönt a napnyugta - valahol Alsó-Peszér és a Nagy-lapos között

Alsó-Peszér - tájkép naplementében

Itt kezdték előadni az állatok a Réti Naphimnuszt

Napfürdőző élővilág

Kiskunsági naplemente

A Nagy-lapos melankóliája

Felkészülés az Éjszakára

A rét egyik fele pihen, a másik feléled

A másik irány: a lenyugvó Nap által díszkivilágításba öltözik erdő, rét, felhő - ez utóbbin még egy kis virgát is találhat a szemfüles "légkör-megfigyelő"


Kapcsolódó oldalak: