Az Izsák és Soltszentimre között észak - déli irányban húzódó 2962 hektáros Kolon-tó (és környéke) annak ellenére, hogy nyílt vízfelülettel ma már alig rendelkezik, az Alföld egyik legszebb ékköve - az édesvízi síkláp / mocsár egy néhai Duna-ág feltöltődéséből alakult ki.
Mai ismertségét a természetkedvelő ember számára leginkább a Madárvártának köszönheti - a madárvonulást kutató állomástól indul a táj jellegzetességeit és évővilágát bemutató Poszáta tanösvény (2 km). Tanösvényből nem ez az egyetlen - a Kolon-tó partján megy végig az Aqua Colun (3,5 km) is. A túraútvonalakon magaslesekről vizslathatjuk a nádi élővilágot.
>> FOLYTATÁS A KÉPEK UTÁN
 |
| Homokbuckák a Kolon-tó nyugati oldalán |
 |
| Tanya |
 |
| A Kolon-tó nádas víztükre |
 |
| Erdők és homokgyepek |
 |
| Árvalányhajas homokbuckák |
Ami pedig a tájat illeti, a szikesek kivételével szinte mindent megtalálunk, ami a Kiskunságra jellemző: maga a tó egy édesvízi nádas mocsár - emellett zsombékosok, fűzlápok, láperdők, homokbuckák és erdőfoltok váltják egymást.
A Kolon-tó nyugati partja mentén homokbuckákat is találunk, a Matyódűlő és a Bikatorok (126 m) igazi tájképi csemege.
Sajnos az erdők jelentős része - főleg a nyugati, északi oldalon - behurcolt fafajok alkotta telepített erdő, bár a tó déli részén a Közös-erdő kőris, tölgy és szil állománya szépnek mondható.
A Kolon-tó és a környező homokgyepek jelentős élőhely-rehabilitáción estek át. Egy 43 hektáros felületen nyílt vizű tómedret állítottak vissza, a környező erdőkben az idegen fafajok helyett őshonos fák telepítésével - az árvalányhajas homokbuckákon pedig a szintén tájidegen, gyorsan elburjánzó selyemkóró visszaszorításával próbálják meg az eredeti élőhelyeket rekonstruálni.
Videó - homokbuckák a Kolon-tónál
