2012. január 28., szombat

Nyári séta - pár lépésre a Kiskunsági Nemzeti Parktól








Épp egy szép kis frontfelhőzet vonult át a Kiskunság északi része felett, ami szép mammákat eredményezett.

2011. november 19., szombat

Puszta: a só és a homok földje

Nemrég bukkantam erre az osztrák / magyar (ORF, MTV - 2002) kooprodukcióban készült, szépre  sikerült dokumentumfilmre - melynek a középpontjába e blog témájának abszolút megfelelően a Kiskunság egyik legérdekesebb szeglete, a Fülöpházi-buckavidék került.

A természetfilm bevezetőjében közlik, hogy "ez nem az afrikai szavanna, és nem is a Vadnyugat Amerikában - ez nem a Szahara", hanem a mozgó homokbuckák birodalma bizony Közép-Európa, a magyar fővárostól nem messze fekvő Kiskunság egyik rejtett kincse, amit nem is oly rég elvtársaink jóvoltából majdnem végleg eltemethettünk.

A dűnék mellett bemutatják a sós / szikes tavakat, sztyepi legelőket, mocsarakat - és igen, végül a Farkast (kíváncsi vagyok, van-e még a Kiskunságban farkas, mert aranysakálról lehet hallani, viszont Farkas Koma inkább északkeleten szeret éldegélni).

Sajnos, a film törölve lett a youtube-ról...

2011. június 15., szerda

Apajpuszta júniusban




Ismét tettünk egy kört Apajpusztán, azon belül is az Ürbői halastavak környékén - víz most nemigen volt benne, így a vízimadarak sem mutatkoztak oly sűrűn a tanösvény környékén (egy kis kaszálás ráférne, hatalmas a fű - igazi kullancstanya), és a csatorna túloldalán lévő szikes pusztán nem legeltek szürkemarhák, így a partfutó madarak sem szedegették a feldúlt rovarokat.
További, a Kiskunság szikes tájait bemutató fotógaléria és némi információ: Apajpuszta - szikesek és egykori halastavak.

2011. május 18., szerda

Peszéradacsi rétek













PESZÉRADACSI RÉTEK: Árvalányhajas mezők a Peszéri erdő mellett - májusban rendkívül színes arcát mutatja ez a környék. Számtalan virággal találkozhatunk a kisebb szekfűféléktől a vizesebb területeken nagy tömegben virágzó Mocsári nősziromig, de sok példány él itt Magyarország legnagyobb pókfajából is: a Szongáriai cselőpók póklyukai sűrűn tarkítják az utakat és azok szélét [ ld. tavalyi túránk ugyanitt: Peszéri-erdő, Peszéradacsi rétek, Szongáriai cselőpók ] - bár idén kevesebbet láttunk belőlük.
Az idei már második túránk volt ezen a részen - egyszerűen megunhatatlan ez a hely, jövünk még erre.

2011. május 17., kedd

Akasztói halastavak