Sokadik alkalommal jártunk már a
Kiskunság "felső kapujában", ennek emlékére ismét közlünk egy fotósorozatot, amit 2015. június végén követtünk el. A
Peszéradacsi rétek képei mellé pedig összeszedtük benyomásainkat is, melyek egy része a
Kiskun tájat, más része az egykor, és ma itt élő embert és életmódját is érinti.
 |
| Jellegzetes Peszéradacsi tájkép |
Kicsit északabbra is rálelhetünk már az Alföld északnyugati felére jellemző tájra / hangulatra, egyrészt ott van például Apajpuszta, ahol szintén találunk nagy, szabad területet, melynek jelentős része szikes puszta (s némi vadvíz-rehabilitáció, ahol tavasztól őszig számtalan madárfajjal találkozhat az érdeklődő). Másrészt közel van a Dabasi turjános, a Peszéri erdőtől északra, ami bár kevésbé puszta-jellegű, de hasonlíthat a Felső-Kiskunság bizonyos részeinek egykori állapotához. Korábban a jelen képriportban látható bebarangolt területet is "Kunadacsi turjános" néven tartották számon (legalábbis az erdős szakaszt - ami valljuk be, nem kicsi).
A szikestől kicsit keletebbre, a Dabasi turjánostól alig délre fekvő
Kunpeszér,
Kunadacs környékén elterülő rétek és erdők viszont olyan szabadság-érzetet adnak, amit egyrészt a sűrűbben lakott környezetekben, másrészt úgy egyáltalában nehezen találunk. Valahol itt kezdődik a Kiskunság barátságosan vadregényes része, s ha a délebbi
Bösztör környékét a
Boldog Végtelenség jelzővel illetjük, a
Peszéradacs menti erdők, rétek mindenképp megérdemlik a
Boldog Otthon titulust.
A fővárostól mindössze ~60 km-re szaladhatunk bele a Kiskun táj legjavába, mindössze le kell kanyarodni egy, az országot É-NY irányban átszövő, számozott betonszalagról - melyen gyorsan továbbgurulva nem sokan sejtik, mi is lehet odabenn, jobbra kanyarodva. Az autóutakról kisebb rétek, erdőfoltok ugyan már árulkodnak, de azt a teljességet még nem nyújtják, amit bentebb találhatunk. Lekanyarodva azonban már Tatárszentgyörgy környékén találkozni nagyobb homokbuckákkal és borókásokkal, majd Kunpeszéren áthaladva egyszer csak elfogy a kövesút, és kinyílik A RÉT teljes terjedelmében, pár magányos fával, a távolban erdőfoltokkal.
A hangolódni képes ember számára már első látásra egy csodás
liget nyílik meg - ahol nem mellesleg jókora területet barangolhatunk be, elveszve a marasztaló "szelid rengetegben".
Még úgy is nyugodtan elveszhetünk, hogy az itteni erdők, rétek jó része szigorúan védett - mert az őket körbefutó, látogatható földutak sok kilométeren át körbevezetnek minket megmutatva a Peszéradacsi rétek minden báját, változatos élővilágát.
 |
| Panorámafotó a Peszéradacsi rétekről, az erdő mellett rögzítve |
 |
| Peszéradacsi panorámakép a magaslesről (kattintásra nagyobb lesz, az előző is, akár minden fotó) |
A természet itt háborítatlan, de nem "steril / tájmúzeumi" módon; a táj- és ember rombolásmentes együttélésére kifejezetten jó példa a nagyrészt a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében lévő terület, ami hagyományos életteret biztosít a "puszták népének": ha nem is nagy számban, de találhatunk itt tanyákat, a terület szélén és bentebb, az erdőben "elrejtve" egyaránt. A környező falvak: Kunpeszér és Kunadacs (egykor egybevont településként) kis lélekszámúak, a városi ember ideérkezve minden bizonnyal fetenné a kérdést:
"van itt egyáltalán valami"?
Ha kitartóan sétálunk, könnyen belefuthatunk legelő szarvasmarhákba, vagy birkákba - mellette az állatokat vigyázó emberbe és hűséges társába, a terelőkutyába. A legeltető / kültéri állattartás hozzátartozik a puszták jó állapotának fenntartásához, így a KNP is szorgalmazza a jószág "felvonultatását" - cserébe a gyep is kap némi plusz tápanyagot. Lásd lentebb a hagyományos gazdálkodással- és tájfenntartással kapcsolatos
hivatkozott anyagot.
Képek a Peszéri erdő felé vezető útról (kompakt-mobilfotók:)
Megjegyzés: a képek száma nem oly kevés, és némi "monotonitást" is hordozhatnak. A Kiskunság Blog amellett, hogy meg akarja mutatni a táj értékeit, részben bizony öncélú is: egyben saját magunk számára készült archívum is. Egyes tájrészletek több szemszögből is bemutatásra kerülnek - a különbség néha a fókuszáásban van, esetleg az adott kép fekete-fehérben is elkészült. A monotonitásnak van még célja: egyrészt akár meditatív is lehet, másrészt nagyobb léptékben jellemzője is e tájnak - persze nem a gyakran használt / köznapi értelmében. De aki volt már a Kiskunságban sétálni - túrázni, annak ezt talán nem is kell annyira bemutatni :)
 |
| A Rétek kapujában |
 |
| Itt (is) lakik a jószág - tanya Kunpeszér és a réti legelők határán |
 |
| Tanyai melléképület a "rétek határán" |
 |
| Szintén a tanyai melléképület, "régiesítve" |
 |
| Az Peszéri Út kezdete... |
 |
| ... ahol hamar megmutatja magát a Táj arca |
 |
| Jobbra tekintve kitárul az ősgyep, háttérben a Peszéri-erdő szalagja |
 |
| Rovarok, békák, kígyók menedéke a réti növényzet |
 |
| Ismét a tanya melléképülete - fekete-fehérben |
 |
| Tövises iglice a réteket kísérő út mentén |
 |
| "A Fa" - és a félméteres, buja növényzet |
 |
Peszéradacsi rétek - panorámakép az Út kezdetéről
|
 |
| A virágözön- s pusztaölelte Fa |
 |
| Otthon |
 |
| Ahol a bogáncsokra és fűfélékre esik a hangsúly |
 |
| A kortalan Fa |
 |
| A Tájfa ismét |
 |
| Vackor a rétet kísérő út mentén. Akár elvadult gyümölcsfákat is találni a természetes növényzet mellett. |
 |
| Bogáncsisztán - erdős sztyep |
 |
| Eget kémlelő, méheket váró virágajkak |
 |
| A Puszta (II.) |
 |
| Közeledünk a Peszéri erdőhöz |
 |
| Vadvirág-világ rét- és erdő közt |
 |
| Rezeg a Nyár az alföldi szélben (mint megannyi kishal hasa a levegőben.) A Kunság egyik legszebb látványa ez - látszólag semmi különös, de aki látta, érti, miért. Az ezüstösen rezgő nyárlevelek sötét felhő-háttérrel még komolyabb látványt eredményeznek. |
 |
| Cserjés. A Peszéri erdő irányába kanyarodó út egyik szakasza. |
 |
| Nyárközép-hangulat a réteken |
 |
| Újabb visszatérő motívum kezdete. |
 |
| Kiskunsági erdőszél |
 |
| Homokbuckás puszta - bár itt közel sem akkorák a buckák, mint Fülöpháza mentén, vagy akár pár kilométerrel odébb, a Vitézsor végén. |
 |
| Az útra boruló pusztaszéli növényzet |
 |
| Rétszéli virágpompa, díszes fatörzs |
 |
| Erdőszéli kanyarulat |
 |
| Mezőszéli vegetáció |
 |
| Tovább az erdő és a rétek mélyébe vezető úton |
 |
| Erdősz sztyep - "Peszéradacs lelke" |
 |
| Út a Kiskun végtelenbe - itt nehéz elképzelni, hogy pár kilométerrel később falvakba botlanánk. |
 |
A Peszéri erdő széle - vegyes állomány, nyárfától fenyőig látni itt még mindent. A homoki tölgyesek csendesen elbújnak a védőerdő rejtekében.
Ami a jellemző tájképet illeti (ligetes / erdős sztyep), nagy vonalakban ehhez hasonló lehetett a (Kis)kunság jó része abban az időben is, amikor a magyarok, majd a Belső-Ázsia vidékéről nyugatra vágtázó, majd a mai kazak sztyepvidéket és a Kelet-Európai síkságot huzamosabb ideig uraló kipcsak török nyelvű nomád kunok tették magukévá eme területet (részben hasonló, csak nagyobb kiterjedésű területekről érkezve). A Kunság névadó népe a jászokhoz hasonlóan teljes mértékben magyarrá lett pár évszázad alatt - nevüket, hagyományaikat azonban megőrizték, elég csak a részletesebb térképeken a helyneveket nézegetni, nem kevés kun eredetűt fogunk találni köztük. A jóval régebben itt élő szarmaták szintúgy hagytak maguk után emlékeket Peszér környékén, akár az Alföld más részein. A bő 2000 év alatt a Kárpát-medencében megtelepedő, keletről érkező eurázsiai szkíták, jazigok, szarmaták, hunok, onogurok és avarok, mellettük a korai germán, vagy a még korábbi kelta törzsek egyaránt jól ismerhették eme marasztaló vidéket és közvetlen környékét.
|
Az
Alföld vízháztartása akkoriban teljesen más lehetett - a korai emlékek szerint a magyar nép életében errefelé legalább annyira jelentős volt a pákászat, lápi halászat, mint a legeltetés, állattartás.
A Peszéradacsi rétek jelentős hányadán azonban ma sem tűnt el a víz - az utaktól beljebb szemmel láthatóan sok a
láprét, ez főleg késő tavasszal látványos, mikor ezernyi
Mocsári nőszirom sárga sávokban virít a dús, mélyzöld vegetáció ölelésében. A nehezebben megközelíthető, háborítatlan lápréteken számos
orchidea-faj (kosborok, bangók) is jól érzi magát, és az is biztos, hogy már csak védettségüktől fogva sem lesz belőlük
szálep (Kosbor-gumó örlemény, ami Törökországban és a Balkánon igen kedvelt, de Magyarországon sem volt ismeretlen). Bár kosborokkal június végén a rétek bejárt részén már nem találkoztunk, a növényvilág-együttesek így is csodás látványt nyújtottak, mondhatni azonnal Otthont varázsoltak a betondzsungelből kiszabaduló lelkeknek. A száraz gyepek növényzete első ránézésre alapvetően nem "különleges". Azonban az a harmónia, amit a számtalan fűféle, pillangósvirágú és számtalan más növény ad, kifejezetten lélekemelő - és ha kicsit is érted a szavukat, erősen marasztalnak.
Ami az élővilággal kapcsolatban még szembeötlő: itt bizony nem találunk jelentősen elgyomosodott részeket tájidegen növényekkel, még a Kiskunság jó részét meghódító, betelepített selyemkóróra sem emlékszünk. Mindez, bár lehet, sokak eszébe se jutna, hihetetlen mértékben növeli a Táj értékét, az Élővilág harmóniáját. (
Gondoljunk csak bele egy ecetfás, aljnövényzetben gyér akácos, selyemkórós bozót-erdőbe - biztos, hogy nem ott fogja tapasztalni a hangolt ember az Otthon érzését.)
 |
| Homokos út, hamisítatlan alföldi erdőszél. Ilyen (is) lehetett valaha a Kiskunság jelentős része. |
 |
| Veszélytelen gomolyfelhő-játék a rétek felett |
 |
| Erdőszél gomolyfelhőkkel (nem tisztelt meg minket egyetlen zivatar sem - ekkor épp nem volt alkalmas a légkör kondíciója hozzá, pedig egy alföldi zivatar mondhatni mindennel felér :) Helyette viszont volt sok látványnak tökéletes mini-zivatarutánzó-gomoly. |
 |
| A Peszéri erdő széle (a sztyep-jelleg mellett így, fényképen egy kicsit a szavannára is emlékeztet - igaz, száraz ez is, az is.) |
 |
| Útkísérő fűfélék - peszéri "pepenők" |
 |
| A gomoly-hányó erdő |
 |
| A puszta széle a magaslesről - itt igen jelentősnek számít akár 6 méter magasság is. |
 |
| Az erdőt szalagként körbefogó út egy részlete a magaslesről |
 |
| Nyár, nyár, nyár - sokszorosan nyár-hangulat az Alföldön, rezgő nyárfalevelekkel |
 |
| Ima az Ősökhöz - a Peszéradacsi Lósárkány |
 |
| A Peszéri erdő széle számtalan virágzó növénnyel - a védett réteket, legelőket, erdőket szalagként körbefutó utak mentén |
 |
| A Peszéri erdő egyik kapuja - mindig jót tesz a kék, vagy viharsötét háttér a fehér fatörzseknek, akár a rezgő nyárleveleknek. |
 |
| A vegyes faállományú erdő őrzői |
 |
| Alul a szürkemarhák, odefenn, a kék égen egy zivatarfelhő kicsinyített mása. |
 |
Ökörfarkkórós, zsályás erdőszél
|
 |
| Kunkorodó (?) árvalányhaj |
 |
| Túl közel |
 |
| A Puszta és a Felhőjáték |
 |
| Aranyló füvek |
 |
| Még nem legelte le a jószág |
 |
| Ökörfarkkórós erdőszél |
 |
| Zivatar-utánzó cumulus felhő |
 |
| Ökörfarkkóró-sor a Peszéri erdő mellett |
 |
| Hol a madár? (Gébicsnek tűnik) |
 |
| A madár (Gébics) kicsit kinagyítva (jobb kivágat sajnos nem lehetséges.) |
 |
| Erősödő kontraszt - közelgő arany-óra |
 |
| Itt Lappantyúk is élhetnek |
 |
| Erdős sztyep-jelleg (de akár a szavannára is emlékeztethet a Peszéradacsi rétek felső szakasza) |
 |
| Aranyút |
 |
| Visszatérő motívum: alföldi nyáras felhő-háttérrel |
 |
| Ökörfarkkóró, vegyes-nyárfás kiskunsági erdő |
 |
| Szürkehasú, de ártalmatlan gomolyfelhő-háttér a fák felett |
 |
| Megbúvó les a Peszéradacsi rétek felső szakaszán. Valójában Alsó-Peszér, Eteli-rét, Alsó-Peszéri-rétek a hely elnevezése, a felsőt csak földrajzi értelemben használtuk. |
 |
| A peszéradacsi les környéke fekete-fehérben |
 |
| Puszta, sztyep, vagy szavanna? |
 |
| Itt már nagyon közel az "aranyóra". |
 |
| Érintetlen száraz rétek |
 |
| Jellemző peszéradacsi tájkép |
 |
| Sztyeptenger |
 |
| Alföldi kontraszt - nyárfalevelek a sötéthasú gomolyfelhők előtt |
 |
| ... kicsit nagyobb látószögben - az erdő felett már jobban látható a középmagas gomolyfelhők hullámzó szerkezete |
 |
| Gomolynyár |
 |
| Kiskunsági erdőség |
 |
| A puszta felett "szétterülő üllő" - ismét egy zivatarutánzó kisebb gomolyfelhő |
 |
| A peszéri erdő széle a lesből |
 |
| A réteket kígyóként átszelő út |
 |
| Lassan visszatérünk |
 |
| A Les - miközben beköszönt az aranyóra |
 |
| Kutyatej a Kiskunságban |
 |
| Ismét változik a nyárfák színezete |
 |
| Lassan ideérnek a hosszú árnyak |
 |
| Ég- és Föld összeér |
 |
| Arany, ezüst, kék, sárga |
 |
| Nyúló árnyak, mesélő erdő |
 |
| "A visszatérő" |
 |
| Fehér törzsek, ezüstös levelek |
 |
| A Visszatérő II. (vagy III.) |
 |
| Felhőhullámok |
 |
| Kiskunsági flóra |
 |
| Virágtenger karnyújtásnyira az út szélétől |
 |
| ... még közelebb |
 |
| A puszta napfürdője |
 |
| Csillanás |
 |
| Szél |
 |
| Lengedező kalászok az Aranyórában |
 |
| Út egy erdőfolba |
 |
| Embermagasra növő fűféle (bele sem fért kalásza a képbe...) |
 |
| Az előző növény szára |
 |
| Alsó-Peszéri fűtenger |
 |
| Alsó-Peszéri-rétek |
 |
| Kiskunsági tájkép fekete-fehérben |
 |
| Napnyugta előtt |
Nyári pillanatképek a Peszéradacsi rétek mentén ("valódi" fényképezőből)
 |
| Rétlélek 1. |
 |
| Rétlélek 2. |
 |
| Rétlélek 2. (vágás) |
 |
| Pusztai növénytársulás |
 |
| Peszéradacsi rétek |
 |
| Magányos fa a sok rét egyikén |
 |
| Nyári növénytársulás |
 |
| Virágzó Tövises iglice (Ononis spinosa) a Kunpeszér melletti rétvilágban |
 |
| A pillangósvirágúak egyik pusztai képviselője |
 |
| Jellegzetes alföldi erdő - nyárasok és tölgyesek a puszta mellett |
 |
| A zsályáktól az ökörfarkkóróig van itt minden tavasztól-őszig |
 |
| Jellegzetes tájkép a Peszéri erdő mentén |
 |
| Virágzó kaszáló |
 |
| Ligetes sztyep |
 |
| Erdőszél a puszta és láprétek mellett |
 |
| Kígyónyelvek (nem messze valódi kígyók is élnek, méghozzá viperák) |
 |
| Kunsági pepenők - magasra növő fűfélék |
 |
| Kiskunsági erdőszél |
A
Kosbor tanösvény mentén a növényvilág iránt érdeklődő ember találkozhat orchideákkal, s más lápréti növényritkaságokkal:
http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1470
Korábbi, és mostani Peszéradacsi látogatásainkat kiegészítendő megjegyzések:
A táj szerencsére nem változott (azaz megmaradt természetes állapotában, de szerencsére a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozva valószínűleg nem is lesz felszántva). Kicsit persze mindig változik, minden évszakban meglepetéseket nyújt, ráadásul megunhatatlan a magunkfajta pusztajárók számára. Sokan persze lehet, nem találnának semmi különöset e tájban - de ez nem is baj, és az sem, hogy nem jelent meg itt semmiféle tömegturizmus, pedig a Kiskunság északi kapujaként közel van a fővároshoz, de itt nincsenek híres épített emlékek, fürdőhelyek, sem pedig híres cukrászdák, de még bizony vécé sem - csak két szerény kis falu, majd néhány tanya jelenti a civilizációt (
eme fogalom kifejtésére itt most nem vállalkoznánk, hiszen bőven lehetne vitatkozni különböző típusairól. Itt azonban maradt még nyoma egy olyan változatának, ami a ma városi embere számára idegen - részben ezért is került ide a "nem találnak semmi különöset" - "nincs wc" kitétel.)
A legelő gulyákra visszatérve: fentebb említve lett a KNP, és a legeltető állattartás szerepe a tájfenntartásban, természetvédelemben. A rétek élővilága szempontjából a kaszálásnál lényegesen kedvezőbb életfeltételeket nyújt a legeltetés - így nem szűnnek meg egy csapásra pl. a Rákosi viperának (és táplálékállatainak, vagy üregeivel a veszélyeztetett kígyónak menedéket nyújtó kisemlősöknek) búvóhelyet nyújtó fűcsomók, zsombékok. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától Dr. Vadász Csaba természetvédelmi őrkerület-vezető tartott előadást 2015-ben a "Szárazgyepek helyreállítása szeminárium" keretében, ahol kitérhetett a tájrehabilitáció nem könnyű folyamatára. A következő vázlatos, képes pdf-dokumentumban kaphatunk minderről némi információt:
Szárazgyepek kezelése és helyreállítása a Felső-Kiskunságban.
Itt fennmaradt az eredeti alföldi élővilág egy része, jelen képsorozaton a réti / pusztai vegetáció van leginkább megörökítve. A Kiskunsági Nemzeti Park e területének északi darabkáját (helynevei:
Alsó-Peszér, Nagy-lapos,
Alsó-Peszéri-rétek) jártuk be Kunpeszér felől indulva, az Erzsébetmajor irányából, ahogy a
település honlapja is útba igazítja a látogatókat - majd oda is tértünk utunk végén vissza. Korábban többnyire a Tatárszentgyörgy közelében fekvő Vitéz sor környékéről indultunk az árvalányhajas buckától és a "borókaliget" irányából. A száraz puszták mellett a mai napig találni gyöngyvirágos tölgyeseket (a régi Alföld egyik jellemző társulása volt ez), vegyes erdőket, lápréteket (kifejezett szikes itt kevés van, ahhoz lejjebb, vagy nyugatabbra kell menni jónéhány km-t, ld. a bevezetőben Apajpusztát). A réteken nem kis számban él a Magyarországon ma már ritkaságszámba menő Rákosi-vipera (bizony, "mérgeskígyó" - bár félni nem kell tőle, ráadásul külön elkerített, érintetlen földterületet tartanak fenn a fennmaradásuk érdekében, ami hasonló lehet, mint a képeken látható füves pusztai területek).
A Peszéradacsi rétek mentén nagy számban fellelhető Magyarország legnagyobb pókja, a tarantulafélék rokonaként számon tartott
Szongáriai cselőpók.
Korábbi sétánk alkalmával megörökítettük földbe vájt lakhelyüket, s magát a lukból kikandikáló, jókora petecsomót cipelő cselőpókot is: Peszéradacs: cselőpók, erdei tanya, pusztai napnyugta (képriport 2010-ből).
Még egy "különös peszéradacsi jellegzetesség": a Kiskunsági Nemzeti Park eme része jelentős szakaszon kandelláber- és vezetékmentes; s még ha nem is oly hatalmas pusztákat látunk itt, mint a Hortobágyon, s eleve más is a jellege, a technológiamentesség és a végtelen tér érzése egészen felemelően hat - a tájra hangolt ember könnyen feloldódik eme hangulatban, ahol végre ki tud szabadulni professzionális béklyóinak szorításából.
A szemnek pedig kifejezetten jól esik végigpásztázni a mesterséges építményektől, "humánszeméttől" mentes tájat. Az a pár tanya, távoli fólia, karám pedig oly csendben olvad bele a tájba, hogy szinte fel se tűnik (legfeljebb teleobjektívvel). A kiskunsági táj itt szerencsére maximálisan uralja a látképet - az élőlények napnyugtát üdvözlő hangjáról pedig inkább nem is beszélünk, mert egyszerűen nem lehet.
Napnyugtával zárjuk peszéradacsi barangolásunkat - már több alkalommal volt szerencsénk megélni ezt a csodát, de még egyszer sem volt ugyanolyan a hangulata. Korábban a Peszéri erdő szélén ért minket a lemenő Nap fénye, most a Nagy-lapos felé haladva koronázta meg sétánkat eme mindennapi, de mégsem mindennapi jelenség. A réti állatok pár sorral feljebb említett szimfóniája örökre emlékezetes koncertélményben ajándékozott meg minket - erről nem készült felvétel, és nehéz is lenne úgy megörökíteni, ahogy ott hallani a "Réti Naphimnusz" visszatérő motívumokkal teli, de mégis mindig más zenei fázisokat játszó hullámait.
Kiskunsági napnyugta (Alsó-Peszér, Nagy-lapos környéke)
 |
| Aranyóra / napnyugta átmenet |
 |
| Még a Peszéri erdő szalagja mellett, magasra növő réti növényzet kíséretében |
 |
| Beköszönt a napnyugta - valahol Alsó-Peszér és a Nagy-lapos között |
 |
| Alsó-Peszér - tájkép naplementében |
 |
| Itt kezdték előadni az állatok a Réti Naphimnuszt |
 |
| Napfürdőző élővilág |
 |
| Kiskunsági naplemente |
 |
| A Nagy-lapos melankóliája |
 |
| Felkészülés az Éjszakára |
 |
| A rét egyik fele pihen, a másik feléled |
 |
| A másik irány: a lenyugvó Nap által díszkivilágításba öltözik erdő, rét, felhő - ez utóbbin még egy kis virgát is találhat a szemfüles "légkör-megfigyelő" |
Kapcsolódó oldalak:
